November 8-án Marosvásárhelyen bemutatták Varró János Erdélyi sorsvallató /Korda Kiadó, Kecskemét/ című könyvét a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör rendezvényén, melyre eljöttek a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának – Varró János utolsó szellemi műhelyének – fiataljai is. A magyar nemzetet tekintette elsődlegesnek, lelki hazájának, és mellékes volt, hogy ezt fizikailag Erdélyben, Romániában vagy Magyarországon éli meg – idézte fel Varró alakját Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke. Varró Jánost /1927-2004/ 1956 után 16 év börtönre ítélték, a Duna-delta lágereiben raboskodott, 1964-ben szabadult. 1988-ban emigrált Magyarországra. Műve nem egy átlagos börtönnapló, sokkal inkább regényszintű sorsvallomás. Varró János nem vádol, nem ítél, csak feltár. Varró János a magyar államtól 1956-os kitüntetést kapott. Szülőföldjén kétszeres nekirugaszkodásra sem sikerült megvédenie doktori disszertációját – sem Kós Károly, sem Benedek Elek nem volt "releváns téma" a kommunista rezsimben –, Magyarországon viszont címzetes egyetemi tanári rangot kapott. Ábrahám Sándorné Eszter nyugalmazott könyvtáros munkatársával, Berente Eszterrel állította össze 1992-ben a Varró János-bibliográfiát. Az esten emlékeztek a marosvécsi fák alatt pihenő íróra. /Nagy Székely Ildikó: Titoknyitogató találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2009. május 8.
Rendhagyó írástudói pálya volt Varró Jánosé (1927–2004). Nagy áldozatok árán sikerült kitörnie a paraszti létformából, azonban gyanús elemnek minősítették mind 1947 nyarán középiskolás nagydiákként, mind 1950 nyarán, amikor egyetemi hallgatóként visszautasította a felkínált szovjet ösztöndíjat. Varró János hatvanévesen, megírta emlékiratát /Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi ‘56-os utolsó vallomása. Kecskemét, Korda Kiadó, 2008/ életének új, kényszer hatása alatt választott helyszínén, Budapesten. 1987 augusztusában települt Magyarországra a kiváló irodalmár, a Kós Károly-monográfia (1973) szerzője, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője. Volt egy biztos iránytűje Varró Jánosnak: szülőfaluja, lakóinak „gondját-baját vittem magammal, s az ő sorsuk alakulásán mértem le bármely tan, bármely ideológia valóságtartalmát. ” Emlékezésében szólt a marosvécsi gyermekkorról, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban töltött diákévekről. A nagy reményekkel való indulása hirtelen derékba tört. Varrót 1958 augusztusában letartóztatták, és tizenhat év börtönbüntetésre ítélték. /Borcsa János: Erdélyi magyar írástudó sorsvallató műve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./
